Oldalak

2013. március 20., szerda

13

Coucou!

Van itt még valaki?

Tudom, egy jó ideje már nem írtam... pontosan három hónapja és húsz napja, és úgy gondolom itt az ideje, hogy egy kis magyarázatot adjak.
Hát, akkor ne is kerülgessük, vágjunk bele:

Családot cseréltem.

Ha nem bánjátok, nem fogok hosszas magyarázkodásba kezdeni. Tény és való, hogy a gapi fogadócsaládom és én nem igazán jöttünk ki valami jól... főleg ami a karácsony utáni időszakot illeti. Próbáltunk megoldást találni, vagy lehet jobb ha azt írom, próbáltam megoldást találni, de egy idő után nem ment. 
Így végül Coralie úgy döntött, hogy elköltözöm. Nos mit mondjak... Tény és való, hogy nem ugráltam örömömben, mikor megajándékozott a hírrel. Na nem mintha nem örülnék neki, csak a tény, hogy összesen két napot hagyott, hogy összepakoljak, és mindenkitől elbúcsúzzak, kicsit árnyékot vet, úgy mindenre.
Két nap alatt összepakolni az összes dolgot, nem lehetetlen, és végül is sikerült is. De búcsút mondani a barátoknak, az osztálynak, tanároknak...?
Impossible!
Mikor mindenki egyszerre támad le, hogy mégis mi történt, miért nem mondtam hamarabb... nem túl könnyű elmagyarázni egyenként mindenkinek, a lehető legrövidebben, mi is vezetett ide... Ellenben az osztályom meglepett. Az utolsó SES óra utolsó 15 percét elkérték, és úgy mond csináltunk egy petit gouter-t, aminek a végén képet is csináltunk. Tényleg jól esett, hogy ezt kaptam tőlük, noha csak még inkább megnehezítette a búcsúzást.

Na? Megtaláltok?


Így történt, hogy a téli szünet (igen, megint szünet, megint két hét) első napján felültem a kilenc órási Marseille-be tartó vonatra, a nagy bőrönddel, amit alig bírtam megmozdítani (mivel nincs súlyhatár, mint a repülőn, mindent beleraktam, amit csak lehetett,  többit meg kartonokba raktam és Gapban hagytam). Az állomáson várt még egy meglepetés. Nathalie, de azóta csak Noelle, kijöt elbúcsúzni. Sajnálom, hogy nem tudtunk úgy beszélni, ahogy igazán szerettünk volna, de így is nagyon jól esett. Merci Nath!!!!!

A marseille-i St. Charles állomáson találkoztam Nathalie-val, és Jean Paullal. Valószínűleg nem meséltem, hogy az új év első napjait Marseille-ben töltöttem, és Vinzenzon és Zhuoyunön kívül, egy brazil fiú, Santiago is csatlakozott hozzánk (mit ne mondjak, elég fura figura volt). Ő is az AFS-szel jött, de csak két hónapra. Na, és ez most hogy kapcsolódik ide? Decemberben és januárban, Nathalie, és Jean-Paul az ő fogadószülei voltak. Egyszer találkoztunk, már akkor nagyon szimpatikusak voltak (hehe, a véleményem azóta sem változott). Így velük utaztam egészen Martigues-ig. Ez egy kb. Nyíregyháza nagyságú város, 40 percre Marseille-től, egy belső "tenger" partján.
Így most egy kis apartman házban lakok, velük, és egy Liaguschka (=béka oroszul) nevű cicával együtt.

Csak négy napot töltöttem Martigues-ban, mielőtt elutaztam volna egészen Berck-ig, ami Franciaország legészakibb régiójában található. De erről majd legközelebb, addig néhány kép Martigues-ről, az első napokból:

Most komolyan... érhetett volna ennél nagyobb, és kellemesebb meglepetés?

Sajna még nincs Tavasz

Hajók a kikötőben.

Tudom, nem sok kép, de ne aggódjatok. Berckben 10 nap alatt, majdnem 1000 fotót csináltam, ami napi 100-at jelent. ;)

Gros Bisou a Tout le Monde!

2 megjegyzés: