Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 02. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 02. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 19., szerda

02

Cher...

A két nagy fehér épület tartozik  gimihez
Kicsit régen volt, hogy utoljára levelet küldtem, de itt olyan gyorsan múlik az idő, hogy a gépet sincs időm bekapcsolni.
Nagyon jól érzem magam, és már barátokat is találtam, mert végre elkezdődött az iskola:
Végül tényleg egy másik gimiben (Aristide Briand) kötöttem ki, de egyáltalán nem bánom, mert nagyon jó suli.
A tantermek két épületben vannak, mind a kettő öt emeletes, és egy harmadik, alacsony, és hosszú épület köti össze őket. Ez a menza, vagy ahogy itt nevezik cantine. Köztük hatalmas udvar van, padokkal, és szinte az egész udva tömve van szünetben. Senki sem a folyosón bóklászik, hanem az udvaron beszélget.
A tanítás nyolckor kezdődik, és este hatkor fejeződik be, az órák ötvenöt, a szünetek pedig öt percesek. Ez talán hosszúnak, és fárasztónak tűnhet, de mégsem érzem annak, mert az órák gyorsan elröpülnek, itt pedig öt perc szünet, maga a végtelenség. Ráadásul két, vagy három óra van délelőtt, és ugyanennyi délután is. Jó hír az, hogy szerdán csak délig van suli, és csak kilencre kell bemennem.
Az osztálytársak, és a tanárok is jó fejek, a kedvencem a spanyol tanárnő (bizony, spanyol óráim is vannak -szerencsére azt mindenki most kezdi, úgyhogy jól haladok vele), és a francia tanárnő, akivel plusz óráim is vannak, hogy gyorsabban tanuljam a franciát.
Viszont a matekórát nem szeretem. Nem csak azért mert nem értem mit magyaráz a tanár, hanem mert egyszerűen azt sem értem mit veszünk. Az első matekóra, amin részt vettem (majdnem két héttel később kezdtem el a sulit), arra ment el, hogy a számológéppel bíbelődtek, hogyan hozzanak létre vele egy függvényt... Ezen a ponton elkezdtek hiányozni Vass tanár úr órái, úgyhogy aki találkozik vele, az adja át üdvözletem neki.
Érdekes még, hogy a franciák együtt tanulják a fizikát és a kémiát, illetve a törit, és a földrajzot. Mindenkinek (nem túlzás, minden egyes diáknak) van saját naptárja, amibe a házit írja fel, és a tolltartók kötelező felszerelése az olló, a ragasztó, és a vonalzó. Ami még szembetűnő különbség, hogy nem hagyományos füzetet használnak, mint mi, hanem egy mappaszerűséget, amikben elválasztók vannak, és lapokra írnak. Persze vannak füzetek, néhány tanár ezt jobban kedveli, de a legtöbb órán ebbe jegyzetelnek. 
Ez pedig a könyvtár egy része
Az ebédszünet, az mindenkinek déltől egyik tart, ilyenkor kilométeres sor áll az ajtó előtt, két oldalról is, a felnőttek pedig diktafonnal a kezükben szabályozzák a diákhadsereget.
Az ebéd tipikus menzakaja, viszont a rendszerük az nagyon tetszik. Tálcát vagy a mágneses kártya lehúzásával (nekem ez van), vagy pedig egy kód beütésével, és a tenyérlenyomat (vagy valami olyasmi ) leolvasásával lehet kapni. Mindig van valamilyen gyümölcs, vagy bagett az ebéd mellé, és sokan inkább ezeket eszik, mint a tényleges ebédet.
A kedvenc helyem egyébként a suliban a könyvtár, vagy CDI (mi más? :D). Nagyon tágas, sok asztallal, és kedves, segítőkész könyvtárosokkal. Ha lyukasom van, akkor általában itt szoktam tábort verni, a többiekkel.


Most csak ennyit kutyafuttában, a következő levelet, megpróbálom hamarabb hozni.

Bises,
Panna