Cher...
Hjaj, jó hosszú volt ez a hét is, és már alig vártam a hétvégét. ManGa'p, meg már olyan jó volt, hogy nem kell sötétben suliba indulni, és elég csak kilenc után felkeni.
Az iskolában nem történt különösebben semmi, egyre többet kezdek érteni az órákból, bár a dolgozatok nem a legjobbak (pedig becsszó, hogy tanulok), mondjuk a spanyol egész jól sikerült, még egy "Exellent travail!"-t is kaptam.
Viszont most már tényleg itt az ősz, azaz nem csak reggel, de már délután is fel kell vennem a kabátomat.
ManGa'p: egész jó volt, bár azért kicsit nagyobb tömegre számítottam, mert az egész város tele volt plakátolva.Én Amandine-nal, meg a testvéreivel, Estebannal, és Adele-lal voltam, délben találkoztunk, majd ebédelni mentünk. A saláta most sushi volt, utána meg kínai kaja, az elmaradhatatan sajttal (ez azért kicsit furcsa volt), meg gyümölcs.
Leginkább a mangákról beszélgettünk, ki melyiket ismeri, meg ilyenek, meg megbámultuk azokat akik már beöltöztek a cosplayre.
Utána átmentünk a könyvtárba. Az épület hatalmas volt, és külön az alkalomnak, kiállítást rendeztek. Sikerült a francia tanárnőmmel is összefutni. Az emeleten rajzoltunk, egy-egy képet másoltunk a mangákból (egyébként itt találtunk egy külön állványt a mangáknak, és rengeteg képregény van.... úgy látszik ez egy közös vonás a franciáknál, mert Pierre-nek is rengeteg van belőlük). Amandine nekem is kölcsönzött egyet. :)
Utána visszamentünk abba az épületbe, ahol az ebéd is volt, mert hamarosan elkezdődött a cosplay. Egy figurát sikerült felismernem, és legnagyobb meglepetésemre a Roxfort diákjai is képviselték magukat.... (a Harry Potter mióta manga?)
De a felénél a cosplay helyszínt változtatott, nekünk meg nem volt kedvünk követni őket, úgyhogy inkább a városban sétáltunk. Bementünk a Bijou Brigitte-be, ahol Amandine olyan szavakat tanított, mint pl. gyűrű, nyaklánc, fülbevaló, sapka, sál, kesztyű (közeledik a tél ugyebár), meg néhány minta nevét is. Utána legnagyobb örömömre átnéztünk egy könyvesboltba, aminek az alsó szintje egyben egy írószerbolt is volt (Újabb darab Mennyország? :D Igazad volt Anya, itt tényleg sok olyan dolog van, ami otthon nincs).
Az emeleten voltak a könyvek, és egy külön sarok állt a mangáknak (nyugi Dalmi, megjegyeztem a helyet, majd egyszer megmutatom).
Majd miután kinézelődtük magunkat, a Rue Jean Eymar-i Sparban (amúgy szerintem a pazonyi kisbolt többet tud) szereztünk kekszet, meg Colát, és a kórház előtt kis parkban (kicsit vitatkoztunk merre is kell menni, de én nyertem), megvártuk Coralie-t, mert nála voltak a kottáim, meg a fuvoláim. Zenét halgattunk, meg beszélgettünk, és élveztük a napsütést. Jó érzés volt semmit sem csinálni, csak a scooby doo-t (a színes műanyagszálakat) fonni, amiket Adele-től kaptam.
Ugyanis ha szombat, akkor zenekar.... legalábbis remélem, mert még mindig nem 100%.
Múlt hét szombaton voltam először. Egy kisebb zenekarra számítottam, de mint később kiderült, ez a városi volt. Nagyon jó darabokat játszottak, nagyon élveztem, hogy ott lehetek, és eldöntöttem, ha törik ha szakad, akkor is ott szeretnék (inkább akarok) játszani. Bruno a karmester (akinek sikerült annyira beleélnie magát a metronóm szerepébe, hogy letörte a pálcája tetejét) adott kottákat, hogy gyakoroljam őket, és jövőhét szombaton (pontosabban ezen a szombaton azaz tegnap), megmondja játszhatok-e a zenekarban.
Hát nem mondta meg, de csütörtökön suli után találkozok majd vele.... azt sajna nem értettem miért, mert már túl fáradt voltam, de azért szurkoljatok ("Bonne Chance!")!
Ma délután egy hangversenyen voltunk Coralie-val, Veynes-ben. Egy templomban adták, és mivel elég rossz idő volt (mire kijöttünk eleredt az eső is), örültem a kabátnak.
Mire hazaértünk Pierre begyújtotta a kandallót, úgyhogy legalább fel lehetett melegedni.
Azért van néhány dolog, ami kezd hiányozni (a család, és barátok alap), most gondolok pl. a szőnyegekre, itt egy sincs, és mivel kőpadó van, még zokniban is fázom, meg képek. Kis fényképek vannak, de már annyira megszoktam az otthoniakat, hogy azok is hiányoznak. Meg a hétvége... mintha otthon lassabban telne, mint itt, mert hirtelen azon kapom magam, hogy te jó ég, holnap már megint hétfő, kelhetek hatkor, hogy elérjem a félnyolcas buszt, ami tömve van... Már nagyon várom a szünetet, idén (állítólag először), két hetes lesz, eddig csak (!!!) 10 napos volt.
Október utolsó hétvégéén, ha minden igaz, Lyonba megyünk, a szünet első hetében pedig nálunk lesz Vincenzo, és Zhuoyun, mert a fogadó mamájuk, Nicole Brazíliába megy, mert a lánya (aki brazil, és Nicole volt a fogadómamája), megházasodik.
Na tehát, a feladat, szurkolni, szurkolni, szurkolni!!!
Most nem teszek fel képeket (már nincs időm rá), majd a legközelebbiben (apunak üzenem, valószínűleg csak jövőhétvégén) pótolom.
Addig is mindenki legyen jó, és írjatok!!
Bises,
Panna