Cher...
Gyorsan összefoglalom az elmúlt heteket.
Hivatalosan is megkezdődött a 2. trimeszt a suliban, így nem sokkal később, meg kaptuk a bizonyítványt.
Büszkén kijelenthetem, hogy amennyit értek az órákból egész jó lett. Csak töriből, SES-ből, és SVt-ből nem kaptam jegyet, illetve csak tesiből, és fizika-kémiából lett 10 alattim. Az átlag is 11 fölött van, tehát egész jó bizit szereztem. ^.^
Közben mint a képeken láthatjátok, leesett az első hó is.
Ilyenkor elég komplikált a közlekedés, a buszok késnek, vigyázni kell a le és felmászásnál is a házhoz.
Ehhez két, így utólag elég muris történetem van.:
Egy héttel az első havazás után, megérkezett a második is. Péntek reggel, csak kilenckor kezdek, de általában a 8:05-ös buszt használom, hogy ne kelljen rohanni a sulihoz. (negyedóra busz, + negyedóra séta, ha az NRE-t használom, már pedig nincs kedvem minden reggel a 8-as miatt aggódni, hogy hol van már). Na tehát, szépen el is indultam 7:58-kor (megnéztem az időt, mert általában 5 perc elég [lefelé menet, visszafelé van az 15 is], hogy elérjem az NRE megállóját). Szépen rendben ott is voltam, és még B tervem is volt, hogy mit csináljak, ha a hó miatt nem tud feljönni. De csak nem jött a busz, így a B terv aktiválódott, azaz irány a 8-as. Új kis ösvényen mentem, amiről tudtam, hogy összeköti az NRE megállóját az ösvénnyel, ami reggelente használok, de még sosem mentem végig rajta. Nagyon megérte, ugyanis gyönyörű volt. Örültem, hogy reggel átcseréltem a cipőmet a hótaposóra, mert térdig érő hóban másztam, de megérte.
Szépen oda is értem, még csak el se csúsztam, és időm is volt bőven, mert a 8-asnak csak 8:21-kor KELLETT érkeznie. Azzal viszont nem számoltam, hogy a csúszós utak miatt gyalog hamarabb beérek, mint autóval, olyan sor állt. Csak vártam, és vártam, és vártam, időközben az NRE is megérkezett, és legnagyobb meglepetésemre felmászott a megállóig, ahonnan én eljöttem... igaz jó félóra késéssel.
Végül már 8:45-volt, és az egyik hölgy felajánlotta, hogy bevisz a városba, ha szeretném, de hát az AFS-es szabály az szabály, meg még ha nem lenne szabály SEM! Végül azért mégis csak kocsival jutottam be, ugyanis a szomszédok, azok kivételek, és már többször is segítettek, ha éppen zuhogó esőben akartam hazajutni.
Több mint, negyed óra alatt jutottunk be, és még a séta is hátra volt, hogy elérjem a sulit. De sikerült. Kaptam igazolást a Vie Scolaire-től ("iskolai élet", gondolom értitek mi a funkciója), és irány a 4. emelet.
Így történt, hogy ezen a pénteken, 7:52-kor indultam otthonról, és 9:20-ra be is értem bioszra. :D
A másik történetem rövidebb, de kicsit fájdalmasabb. És milyen igaz a magyar mondás, miszerint három a magyar igazság!
Azt hiszem egy keddi, vagy csütörtöki, esetleg hétfői napon történt (de biztos nem szerdain, vagy péntekin).
A nyolcashoz igyekeztem, méghozzá elég sötétben, mivel a felkelő napot felhők takarták (egyébként gyönyörű a napfelkelte, ha nincs felhő, csak sosincs elég időm fotózni). Az utat jég borította, így igen csak vigyázni kellett a leereszkedésnél, de egészen a körforgalomig, nem történt semmi (nem úgy, mint a marseille-i hétvégén... tényleg, még erről is írnom kell). Hanem éppen, hogy a végére értem az ösvénynek, amikor megcsúsztam. Nem akartam fenékre ülni, hogy aztán egy hatalmas vízfoltot kelljen takargatnom, így valahogy sikerült előre dőlnöm, ezáltal viszont ráestem a jobb térdemre, amin azóta is csodaszép heg virít, a zseblámpaként funkcionáló mobil, pedig kirepült a kezemből.. Oké, álljunk fel, menjünk tovább, nem történt semmi különös.
Hanem, mielőtt átkelhettem volna az úttesten, megint elcsúsztam (nyugalom, nem az úttesten), most nem sikerült elkerülni a fenékre esést, viszont tíz centi híján a vizesárokban kötöttem ki, és nem, nem a kinyújtott lábaim voltak tízcentire az ároktól (most jut eszembe, keddi nap volt, mert törivel kezdtünk). Nagy nehezen sikerült felállni, és a korcsolyapálya minőségű járdáról lecsúszkálni.
Oké, ez kicsit vészesebb volt, de nincs semmi baj, még csak vízfolt se volt a fenekemen (csoda történt!). Viszont a nyolcas nem hazudtolta meg magát, még az NRE is hamarabb jött, így inkább azzal mentem, de így a városon is át kellett mennem. Éreztem, hogy itt még nem lesz vége az eséseknek.
Nem is lett. Úgy félúton járhattam, mikor megint sikerült kifognom egy korcsolyapályát, amin ismét elvágódtam. De beértem újabb esés nélkül.
Az utána következő napokban kicsit nehezen ültem, és a térdem is fájt egész nap, de komolyabb bajom nem lett. :D
Persze a suliban sem állt meg az élet, ugyanúgy megírtuk a dogákat, hiába volt az akár a szünet előtti utolsó nap, a tanárok nem hajlottak a könyörgésre. Láthatólag arra sem, hogy aznap lesz a "Világ Vége". Ami persze nem következett be. ;D
Az utolsó csütörtökön, Mme Chazallal karácsonyi bulit tartottunk. Én kettőt is, ugyan is kétszer is volt vele órám aznap. Én mézeskalácsot csináltam, amit szaggató formák híján egy pohár szájával kör alakúra készítettem. Így utólag már bánom, hogy a mézeskalácsot -amiből annyi lett, hogy az anyuéktól kapott doboz mellett, még egy másikat is meg kellett töltenem -, nem vittem be erre az órára is, mert csak egy fél doboznyi fogyott el belőle a délután, még mindig van belőle másfél doboznyival. :D
Aztán végre kitört a szünet. Szombaton reggel Pierot elindult Párizsba megkeresni Valéry-t, mi meg Coline-nal voltunk a zenekarban, és Bruno, a karmester azt mondta, hogy a következő koncerten már én is játszhatok, azaz január 20.-án. :D Már alig várom. Vasárnap egész nap takarítottunk, délután pedig Manette-tel együtt kimentünk az állomásra, hogy ott várjunk, amikor Valéryre.
Na de azt, és a karácsonyt, majd a következő levélben mesélem el, remélhetőleg nem sokára. ^^
Legyetek jók, és kellemes szünetet kívánok mindenkinek -már akinek van.
És akkor a képek, amiket nem volt kedvem behúzogatni a szövegbe:
 |
| Karácsonyi vásár zenészei... végül oda is sikerült eljutnom |
 |
| Szaloncukrot osztogató figurák |
 |
| Karácsonyfa |
 |
| Én csináltam! |
 |
| Nathalie megint írt az agendámba <3 |
 |
| valamelyik nap... |
 |
| lábnyomok a hóban hazafelemenet |
 |
| az út: uszoda-jég-uszoda. A parkoló korcsolyapálya volt |
 |
| Zhuoyun ajándékkártyája, remélem tetszett neki |
 |
| Marseille... csak a fák mutatják, hogy nem nyár van |
 |
| Sportolók... az egész park tele volt velük |
 |
| A tenger... gyönyörű, mint mindig |
 |
| Készül a mézeskalács |
 |
| És végül befejeztem :D |
 |
| Bontogatok |
 |
| a karácsonyi csomagom belülről |
 |
| sajnos nem látszik jól, de gyönyörűek a fények |
 |
| a suliudvar |
 |
| hazafele menet; a távolban nem látni a hegyeket |
 |
| egy másik reggel |
 |
| Place de la Republique |
 |
| Csak hogy lássátok mennyi hó esett :D |
 |
| karácsonyi kirakat, az egyik cukrászdában |
 |
| a balerina szobor |
 |
| itt a háttérben álló hegyet érdemes figyelni |
 |
| a sínek |
 |
| a hegy amin lakom |
 |
| a kis patak, ami ha esik, vagy olvad a hó, már nem is olyan kicsi |
 |
| és az utolsó kép Dalminak, hogy lássa, használom a szakácskönyvet, amit Tőle kaptam <3 |
Bises,
Panna
U.i.: Nem felejtettem ám el, hogy lógok még a Marseille-i hétvégével, esetleg lesz egy a karácsonyit megelőző levelem ^^