Cher...
Akkor bepótolnám a marseille-i hétvégét.
Elég váratlanul kaptam a meghívást, szinte az utolsó pillanatban.
Előző (péntek) este, Coralie Nicole-lal beszélt telefonon, én meg éppen a konyhában voltam. Egyszer csak belépett Coralie. és azt kérdezte, hogy szeretnék-e Marseille-be menni, Zhuoyun születésnapi bulijára. Zhuoyunnak hétfőn volt a születésnapja, és gondoltam küldök majd neki egy sms-t (amit meg is tettem, míg a 8-ast vártam), de így személyesen is fel tudtam volna köszönteni, tehát természetesen igent mondtam. Még aznap este megnéztük melyik vonattal tudok menni.
Másnap reggel tehát elég sok dolgom volt. Egy fénykép automatával képet csináltattam egy krtya miatt, amivel kevesbbe került a vonatjegy, utána pedig ajándékot kerestem Zhuoyunnak. Sok kis apróságból készítettem neki csomagot. Rögtön ebéd után indultunk az állomásra. Három órát utaztam Marseille-ig, egyedül. :) Csak zenét hallgattam, meg az állomásokat számoltam, de a marseille-i Saint Charles-t el se lehet téveszteni. Azt hittem, csak Vinzenzoval fogok találkozni, de meglepetésemre Isabelle, és Léo is ott volt, úgyhogy négyen mentünk Nicole-hoz.
Mikor megérkeztünk, Zhuoyun és Nicole épp akkor fejezte be a főzést. Ugyanaz a kínai étel volt, mint amikor Zhuoyun és Vinzenzo volt nálunk. Hamarosan Nicole elbúcsúzott, közben megérkeztek a többiek. Négy fiú, és egy lány a fiúk osztályából. Leginkább énekeltünk a vacsora előtt. Franciául, kínaiul, olaszul, angolul, és magyarul is. :D És persze a mostanában szereted vagy utálod Gangnam Style sem maradhatott el.
A vacsora is nagyon jó volt, a csokis sütit, hiába szeleteltük fel előzőleg, kiskanállal ettük.
Vacsora után kártyázni akartunk, de elvetettük az ötletet, mivel a kártyát nem találtuk. Így inkább lementünk a földszintre, és csocsóztunk, egészen addig, míg a többieknek menniük kellett. Miután mindenki elment, a fiúkkal neki álltunk rendet rakni. A végén Vinzenzo és Léo valami olasz filmet nézett (lehet nem említettem még, de Léo beszél németül [ugyebár], angolul, és olaszul is, mert a mamája olasz. Franciául meg most tanul n'est-ce pas? Én meg mindenféle zenét keresgéltem a neten. A vége felé már csak klasszikusokat, a többihez túl fáradt voltam. Enne a vége az lett, hogy reggel az összeset le kellett jegyzetelnem Zhuoyunnak. :D
Hajnali egykor végre mindenki elment aludni.
Kilenckor keltünk fel, hogy Léo kényelmesen össze tudjon pakolni. Reggeli közben azon vitatkoztunk, jó-e vagy sem, hogy a franciák minden új szót lefordítanak maguknak. Par example: a számítógép franciául l'ordinateur. De ha azt akarom mondani, hogy laptop, amit ugye mi is használunk magyarul, nem tudod ezt a szót használni, mert nem értik. Helyette mondhatod azt, hogy l'ordinateur portable. :D
Miután elbúcsúztunk Léotól, aki valamiért hajhatatlan volt abban, hogy elkísérjük a buszig, és egyedül vágott neki Marseille-nek, a két fiúval lementünk a tengerpartra. Ezt mindig ki fogom harcolni magamnak. :D
Miután visszamentünk a házba, különösebben semmit sem csináltunk. Nicole nem sokára hazatért, megdicsért minket amiért szépen rendet raktunk, meg ebédeltünk, és utána mindenki elfoglalta magát.
Nem sokkal négy előtt Nicole ki vitt engem és Zhuoyunt a metróhoz. Zhuoyun tollas labdázni ment, így ő kísért el a vonathoz.
A hazaút is nyugodt volt, csak a végén volt egy hangosabb társaság, akik valamiért a vonaton akarták kipróbálni a mobilhoz erősíthető hangszórót.
Jó hétvége volt, nagyon élveztem, csak azt bántam, hogy másnap megint hétfő volt. De az utolsó a szünet előtt. ;D
Sajnos képeket nem tudok csatolni, Isabelle készítette őket, remélem majd átküldi.
Bises,
Panna