Oldalak

2012. szeptember 11., kedd

01

Cher....

Charles de Gaulle
Sajnálom, hogy korábban nem jelentkeztem, de csak most sikerült gép közelbe kerülnöm.
A gépem Magyarországról, péntek délután indult. Szerencsére nem egyedül utaztam, hanem másik két lánnyal, bár ők csak három hónapra jöttek.
A párizsi reptér (Charle de Gaulle), tényleg hatalmas, de könnyen megtaláltuk az AFS-es lányt, Bertille-t.
A buszban, amivel utaztunk, már ült egy japán, és egy Hon Kongi csoport, és még velünk jöttek a lengyelek, és a thaiok.
Miután mindenki megérkezett (mi voltunk az utolsók), és bejelentkezett (kaptunk pólót, és névkártyát), és meg volt a bemutatkozás is, elfoglaltuk a szobákat. Egy szlovén (Iza), és egy dán (Sophie) lánnyal kerültem egy szobába. Izával nagyon sokat beszélgettünk, félig angolul, félig franciául (vagy vegyítve a kettőt).
Számomra meglepő volt, hogy a sínek között fű van.. . csak érdekesség
Másnap délután busszal körbementünk Párizsban. Megnéztük a fontosabb helyeket, majd kiszálltunk az Eiffel toronynál (kár, hogy csak ilyen keveset láttam belőle, némelyik látványosságból pedig semmit, mert a busz kitakart.
Vasárnap, pedig mindenki elbúcsúzott mindenkitől majd csoportokban elindultunk a Gare de Lyon-ra (ez egy hatalmas, de gyönyörű állomás, mint Párizsban minden más).
Iza, én és még páran Marseille-ba mentünk TGV-vel. Ez nagyon kényelmes és nagyon gyors is volt, három óra alatt, már le is értünk. Ott találkoztunk a családokkal.
Az én fogadómamámat Coralie-nak, a papáat pedig Pierre-nek hívják, van két testvérem is, Coline, aki most Lyonban tanul, és Valéry, aki Ausztráliában cserediák (majd valamikor decemberben jön vissza).
tipikus párizsi metrólejáró
Gapban laknak. Ez a körzetben (PACA, Provence-Alpes- Cȏte d'Azur) eléggé északon van, az Alpokban. Az ablakokból tisztán látni lehet a hegyeket.
rózsaszín utcai zenészek az opera előtt
Coralie, és Pierre nagyon kedvesek, és sokat segítenek. Sokat beszélgetünk, és ha nem értek valamit (elég sok mindent nem értek), akkor azt elismétlik, átfogalmazzák, és elmutogatják. Esténként segítek elkészíteni a vacsorát, teríteni, meg ilyesmi. Elég későn esznek (ma például nyolc után ettünk). Első alkalommal, eléggé meglepődtem (pedig tanultam róla), hogy náluk a saláta, egy külön fogás, azaz az előétel. Coralie nagyon jól főz, úgyhogy emiatt nem aggódom.
La tour Eiffel
A szobánk... én aludtam a földön
Saját szobám van az emeletem, ami pici, de legalább nem nehéz rendben tartani.
Vannak szabályok is (pl. csak egy órát gépezhetek naponta, amit igazság szerint nem is bánok), de betarthatók.
Tegnap Coralie-val elmentünk az egyik gimnáziumba, ami egy hatalmas gyönyörű épület, sok-sok zölddel, de sajnos nem ide fogok járni, hanem egy másikba.
Gap nagyon szép város, negyvenezren laknak itt. Sok a zöld, a virág, a szökőkút, a kicsi, meredek utcák, és mindenhonnan látni a hegyeket.
Csak Apunak! (Coralie hobbija)
Érdekes, hogy bár 800 méter magasan van (a ház 900 méteren), délelőtt, és délután nagyon meleg van, és csak este felé hűl le a levegő.
Lyon de Garre

Még rengeteg minden tudnék írni, de hát beszéljenek helyettem a fotók (is).






A szobám... a kengurut Kevnek hívják










Mindenkinek kellemes kedd estét kívánok,
Bises
Panna

3 megjegyzés:

  1. *.* Úristen! Ez nagyon-nagyon jó^^ hogy pontosan mi, azt nem igazán tudom, talán Párizs, vagy az emberek, vagy az egész ottléted:) Na és persze a gyönyörű fotók~ Örülök, hogy minden rendben és hogy jól érzed magad. A fogadócsaládod biztosan kedves lehet és szerintem hamarosan meg fogod érteni őket (bár nagyon furcsa lehet, hogy körbevesz a francia nyelv) Na, egyelőre ennyi, jó szórakozást, meg hát neked is sok sikert és kitartást a sulihozˇˇ
    Puszi Gloria

    VálaszTörlés
  2. Szia Panka! Jó olvasni a blogodat és látni a fotóidat! Ez egy nagy kaland, és ez így jó! Millió puszi :) A

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Olvasva a bejegyzésedet azt hiszem lentről felfelé haladok...
    Én szegény Kevre (mikor még nekem mutattad a képeket) azt hittem, hogy egy nyúl. :D
    És én most nagyon irigyellek, hogy Párizsban ennyi sok mindent láttál és fotóztál, amik DA-n nagy sikert fognak aratni. A bolondos megjegyzéseimet félretéve nagyon örülök, hogy jól érzed magadat és, hogy azért valamennyire megérted amit fogadó szüleid mondanak. Már kezdesz hiányozni és amikor bele gondolok, hogy te most egy hatalmas kalandon vagy akkor arra jövök rá, hogy itthon milyen unalmas is az élet.
    Vigyáz magadra! :)

    VálaszTörlés