13

Coucou!

Van itt még valaki?

Tudom, egy jó ideje már nem írtam... pontosan három hónapja és húsz napja, és úgy gondolom itt az ideje, hogy egy kis magyarázatot adjak.

Hát, akkor ne is kerülgessük, vágjunk bele:

Családot cseréltem.

Ha nem bánjátok, nem fogok hosszas magyarázkodásba kezdeni. Tény és való, hogy a gapi fogadócsaládom és én nem igazán jöttünk ki valami jól... főleg ami a karácsony utáni időszakot illeti. Próbáltunk megoldást találni, vagy lehet jobb ha azt írom, próbáltam megoldást találni, de egy idő után nem ment. 

Így végül Coralie úgy döntött, hogy elköltözöm. Nos mit mondjak... Tény és való, hogy nem ugráltam örömömben, mikor megajándékozott a hírrel. Na nem mintha nem örülnék neki, csak a tény, hogy összesen két napot hagyott, hogy összepakoljak, és mindenkitől elbúcsúzzak, kicsit árnyékot vet, úgy mindenre.

Két nap alatt összepakolni az összes dolgot, nem lehetetlen, és végül is sikerült is. De búcsút mondani a barátoknak, az osztálynak, tanároknak...?

Impossible!

Mikor mindenki egyszerre támad le, hogy mégis mi történt, miért nem mondtam hamarabb... nem túl könnyű elmagyarázni egyenként mindenkinek, a lehető legrövidebben, mi is vezetett ide... Ellenben az osztályom meglepett. Az utolsó SES óra utolsó 15 percét elkérték, és úgy mond csináltunk egy petit gouter-t, aminek a végén képet is csináltunk. Tényleg jól esett, hogy ezt kaptam tőlük, noha csak még inkább megnehezítette a búcsúzást.

Na? Megtaláltok?

Így történt, hogy a téli szünet (igen, megint szünet, megint két hét) első napján felültem a kilenc órási Marseille-be tartó vonatra, a nagy bőrönddel, amit alig bírtam megmozdítani (mivel nincs súlyhatár, mint a repülőn, mindent beleraktam, amit csak lehetett,  többit meg kartonokba raktam és Gapban hagytam). Az állomáson várt még egy meglepetés. Nathalie, de azóta csak Noelle, kijöt elbúcsúzni. Sajnálom, hogy nem tudtunk úgy beszélni, ahogy igazán szerettünk volna, de így is nagyon jól esett. Merci Nath!!!!!

A marseille-i St. Charles állomáson találkoztam Nathalie-val, és Jean Paullal. Valószínűleg nem meséltem, hogy az új év első napjait Marseille-ben töltöttem, és Vinzenzon és Zhuoyunön kívül, egy brazil fiú, Santiago is csatlakozott hozzánk (mit ne mondjak, elég fura figura volt). Ő is az AFS-szel jött, de csak két hónapra. Na, és ez most hogy kapcsolódik ide? Decemberben és januárban, Nathalie, és Jean-Paul az ő fogadószülei voltak. Egyszer találkoztunk, már akkor nagyon szimpatikusak voltak (hehe, a véleményem azóta sem változott). Így velük utaztam egészen Martigues-ig. Ez egy kb. Nyíregyháza nagyságú város, 40 percre Marseille-től, egy belső "tenger" partján.

Így most egy kis apartman házban lakok, velük, és egy Liaguschka (=béka oroszul) nevű cicával együtt.

Csak négy napot töltöttem Martigues-ban, mielőtt elutaztam volna egészen Berck-ig, ami Franciaország legészakibb régiójában található. De erről majd legközelebb, addig néhány kép Martigues-ről, az első napokból:

Most komolyan... érhetett volna ennél nagyobb, és kellemesebb meglepetés?

Sajna még nincs Tavasz

Hajók a kikötőben.

Tudom, nem sok kép, de ne aggódjatok. Berckben 10 nap alatt, majdnem 1000 fotót csináltam, ami napi 100-at jelent. ;)

Gros Bisou a Tout le Monde!

Bonne Année

Bonne Année pour Toutes les Mondes!!!

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!!!

12

Cher...

Akkor bepótolnám a marseille-i hétvégét.

Elég váratlanul kaptam a meghívást, szinte az utolsó pillanatban.

Előző (péntek) este, Coralie Nicole-lal beszélt telefonon, én meg éppen a konyhában voltam. Egyszer csak belépett Coralie. és azt kérdezte, hogy szeretnék-e Marseille-be menni, Zhuoyun születésnapi bulijára. Zhuoyunnak hétfőn volt a születésnapja, és gondoltam küldök majd neki egy sms-t (amit meg is tettem, míg a 8-ast vártam), de így személyesen is fel tudtam volna köszönteni, tehát természetesen igent mondtam. Még aznap este megnéztük melyik vonattal tudok menni.

Másnap reggel tehát elég sok dolgom volt. Egy fénykép automatával képet csináltattam egy krtya miatt, amivel kevesbbe került a vonatjegy, utána pedig ajándékot kerestem Zhuoyunnak. Sok kis apróságból készítettem neki csomagot. Rögtön ebéd után indultunk az állomásra. Három órát utaztam Marseille-ig, egyedül. :) Csak zenét hallgattam, meg az állomásokat számoltam, de a marseille-i Saint Charles-t el se lehet téveszteni. Azt hittem, csak Vinzenzoval fogok találkozni, de meglepetésemre Isabelle, és Léo is ott volt, úgyhogy négyen mentünk Nicole-hoz.

Mikor megérkeztünk, Zhuoyun és Nicole épp akkor fejezte be a főzést. Ugyanaz a kínai étel volt, mint amikor Zhuoyun és Vinzenzo volt nálunk. Hamarosan Nicole elbúcsúzott, közben megérkeztek a többiek. Négy fiú, és egy lány  a fiúk osztályából. Leginkább énekeltünk a vacsora előtt. Franciául, kínaiul, olaszul, angolul, és magyarul is. :D És persze a mostanában szereted vagy utálod Gangnam Style sem maradhatott el.

A vacsora is nagyon jó volt, a csokis sütit, hiába szeleteltük fel előzőleg, kiskanállal ettük.

Vacsora után kártyázni akartunk, de elvetettük az ötletet, mivel a kártyát nem találtuk. Így inkább lementünk a földszintre, és csocsóztunk, egészen addig, míg a többieknek menniük kellett. Miután mindenki elment, a fiúkkal neki álltunk rendet rakni. A végén Vinzenzo és Léo valami olasz filmet nézett (lehet nem említettem még, de Léo beszél németül [ugyebár], angolul, és olaszul is, mert a mamája olasz. Franciául meg most tanul n'est-ce pas? Én meg mindenféle zenét keresgéltem a neten. A vége felé már csak klasszikusokat, a többihez túl fáradt voltam. Enne a vége az lett, hogy reggel az összeset le kellett jegyzetelnem Zhuoyunnak. :D

Hajnali egykor végre mindenki elment aludni.

Kilenckor keltünk fel, hogy Léo kényelmesen össze tudjon pakolni. Reggeli közben azon vitatkoztunk, jó-e vagy sem, hogy a franciák minden új szót lefordítanak maguknak. Par example: a számítógép franciául l'ordinateur. De ha azt akarom mondani, hogy laptop, amit ugye mi is használunk magyarul, nem tudod ezt a szót használni, mert nem értik. Helyette mondhatod azt, hogy l'ordinateur portable. :D

Miután elbúcsúztunk Léotól, aki valamiért hajhatatlan volt abban, hogy elkísérjük a buszig, és egyedül vágott neki Marseille-nek, a két fiúval lementünk a tengerpartra. Ezt mindig ki fogom harcolni magamnak. :D

Miután visszamentünk a házba, különösebben semmit sem csináltunk. Nicole nem sokára hazatért, megdicsért minket amiért szépen rendet raktunk, meg ebédeltünk, és utána mindenki elfoglalta magát.

Nem sokkal négy előtt Nicole ki vitt engem és Zhuoyunt a metróhoz. Zhuoyun tollas labdázni ment, így ő kísért el a vonathoz.

A hazaút is nyugodt volt, csak a végén volt egy hangosabb társaság, akik valamiért a vonaton akarták kipróbálni a mobilhoz erősíthető hangszórót.

Jó hétvége volt, nagyon élveztem, csak azt bántam, hogy másnap megint hétfő volt. De az utolsó a szünet előtt. ;D

Sajnos képeket nem tudok csatolni, Isabelle készítette őket, remélem majd átküldi.

Bises,

Panna

11

 Cher...

Gyorsan összefoglalom az elmúlt heteket.

Hivatalosan is megkezdődött a 2. trimeszt a suliban, így nem sokkal később, meg kaptuk a bizonyítványt.

Büszkén kijelenthetem, hogy amennyit értek az órákból egész jó lett. Csak töriből, SES-ből, és SVt-ből nem kaptam jegyet, illetve csak tesiből, és fizika-kémiából lett 10 alattim. Az átlag is 11 fölött van, tehát egész jó bizit szereztem. ^.^

Közben mint a képeken láthatjátok, leesett az első hó is.

Ilyenkor elég komplikált a közlekedés, a buszok késnek, vigyázni kell a le és felmászásnál is a házhoz.

Ehhez két, így utólag elég muris történetem van.:

Egy héttel az első havazás után, megérkezett a második is. Péntek reggel, csak kilenckor kezdek, de általában a 8:05-ös buszt használom, hogy ne kelljen rohanni a sulihoz. (negyedóra busz, + negyedóra séta, ha az NRE-t használom, már pedig nincs kedvem minden reggel a 8-as miatt aggódni, hogy hol van már). Na tehát, szépen el is indultam 7:58-kor (megnéztem az időt, mert általában 5 perc elég [lefelé menet, visszafelé van az 15 is], hogy elérjem az NRE megállóját). Szépen rendben ott is voltam, és még B tervem is volt, hogy mit csináljak, ha a hó miatt nem tud feljönni. De csak nem jött a busz, így a B terv aktiválódott, azaz irány a 8-as. Új kis ösvényen mentem, amiről tudtam, hogy összeköti az NRE megállóját az ösvénnyel, ami reggelente használok, de még sosem mentem végig rajta. Nagyon megérte, ugyanis gyönyörű volt. Örültem, hogy reggel átcseréltem a cipőmet a hótaposóra, mert térdig érő hóban másztam, de megérte.

Szépen oda is értem, még csak el se csúsztam, és időm is volt bőven, mert a 8-asnak csak 8:21-kor KELLETT érkeznie. Azzal viszont nem számoltam, hogy a csúszós utak miatt gyalog hamarabb beérek, mint autóval, olyan sor állt. Csak vártam, és vártam, és vártam, időközben az NRE is megérkezett, és legnagyobb meglepetésemre felmászott a megállóig, ahonnan én eljöttem... igaz jó félóra késéssel.

Végül már 8:45-volt, és az egyik hölgy felajánlotta, hogy bevisz a városba, ha szeretném, de hát az AFS-es szabály az szabály, meg még ha nem lenne szabály SEM! Végül azért mégis csak kocsival jutottam be, ugyanis a szomszédok, azok kivételek, és már többször is segítettek, ha éppen zuhogó esőben akartam hazajutni.

Több mint, negyed óra alatt jutottunk be, és még a séta is hátra volt, hogy elérjem a sulit. De sikerült. Kaptam igazolást a Vie Scolaire-től ("iskolai élet", gondolom értitek mi a funkciója), és irány a 4. emelet.

Így történt, hogy ezen a pénteken, 7:52-kor indultam otthonról, és 9:20-ra be is értem bioszra. :D

A másik történetem rövidebb, de kicsit fájdalmasabb. És milyen igaz a magyar mondás, miszerint három a magyar igazság!

Azt hiszem egy keddi, vagy csütörtöki, esetleg hétfői napon történt (de biztos nem szerdain, vagy péntekin).

A nyolcashoz igyekeztem, méghozzá elég sötétben, mivel a felkelő napot felhők takarták (egyébként gyönyörű a napfelkelte, ha nincs felhő, csak sosincs elég időm fotózni). Az utat jég borította, így igen csak vigyázni kellett a leereszkedésnél, de egészen a körforgalomig, nem történt semmi (nem úgy, mint a marseille-i hétvégén... tényleg, még erről is írnom kell). Hanem éppen, hogy a végére értem az ösvénynek, amikor megcsúsztam. Nem akartam fenékre ülni, hogy aztán egy hatalmas vízfoltot kelljen takargatnom, így valahogy sikerült előre dőlnöm, ezáltal viszont ráestem a jobb térdemre, amin azóta is csodaszép heg virít, a zseblámpaként funkcionáló mobil, pedig kirepült a kezemből.. Oké, álljunk fel, menjünk tovább, nem történt semmi különös.

Hanem, mielőtt átkelhettem volna az úttesten, megint elcsúsztam (nyugalom, nem az úttesten), most nem sikerült elkerülni a fenékre esést, viszont tíz centi híján a vizesárokban kötöttem ki, és nem, nem a kinyújtott lábaim voltak tízcentire az ároktól (most jut eszembe, keddi nap volt, mert törivel kezdtünk). Nagy nehezen sikerült felállni, és a korcsolyapálya minőségű járdáról lecsúszkálni.

Oké, ez kicsit vészesebb volt, de nincs semmi baj, még csak vízfolt se volt a fenekemen (csoda történt!). Viszont a nyolcas nem hazudtolta meg magát, még az NRE is hamarabb jött, így inkább azzal mentem, de így a városon is át kellett mennem. Éreztem, hogy itt még nem lesz vége az eséseknek.

Nem is lett. Úgy félúton járhattam, mikor megint sikerült kifognom egy korcsolyapályát, amin ismét elvágódtam. De beértem újabb esés nélkül.

Az utána következő napokban kicsit nehezen ültem, és a térdem is fájt egész nap, de komolyabb bajom nem lett. :D

Persze a suliban sem állt meg az élet, ugyanúgy megírtuk a dogákat, hiába volt az akár a szünet előtti utolsó nap, a tanárok nem hajlottak a könyörgésre. Láthatólag arra sem, hogy aznap lesz a "Világ Vége". Ami persze nem következett be. ;D 

Az utolsó csütörtökön, Mme Chazallal karácsonyi bulit tartottunk. Én kettőt is, ugyan is kétszer is volt vele órám aznap. Én mézeskalácsot csináltam, amit szaggató formák híján egy pohár szájával kör alakúra készítettem. Így utólag már bánom, hogy a mézeskalácsot -amiből annyi lett, hogy az anyuéktól kapott doboz mellett, még egy másikat is meg kellett töltenem -, nem vittem be erre az órára is, mert csak egy fél doboznyi fogyott el belőle a délután, még mindig van belőle másfél doboznyival. :D

Aztán végre kitört a szünet. Szombaton reggel Pierot elindult Párizsba megkeresni Valéry-t, mi meg Coline-nal voltunk a zenekarban, és Bruno, a karmester azt mondta, hogy a következő koncerten már én is játszhatok, azaz január 20.-án. :D Már alig várom. Vasárnap egész nap takarítottunk, délután pedig Manette-tel együtt kimentünk az állomásra, hogy ott várjunk, amikor Valéryre.

Na de azt, és a karácsonyt, majd a következő levélben mesélem el, remélhetőleg nem sokára. ^^

Legyetek jók, és kellemes szünetet kívánok mindenkinek -már akinek van.

És akkor a képek, amiket nem volt kedvem behúzogatni a szövegbe:

Karácsonyi vásár zenészei... végül oda is sikerült eljutnom

Szaloncukrot osztogató figurák

Karácsonyfa

Én csináltam!

Nathalie megint írt az agendámba <3

valamelyik nap...

lábnyomok a hóban hazafelemenet

az út: uszoda-jég-uszoda. A parkoló korcsolyapálya volt

Zhuoyun ajándékkártyája, remélem tetszett neki

Marseille... csak a fák mutatják, hogy nem nyár van

Sportolók... az egész park tele volt velük

A tenger... gyönyörű, mint mindig

Készül a mézeskalács

És végül befejeztem :D

Bontogatok

a karácsonyi csomagom belülről

sajnos nem látszik jól, de gyönyörűek a fények

a suliudvar

hazafele menet; a távolban nem látni a hegyeket

egy másik reggel

Place de la Republique

Csak hogy lássátok mennyi hó esett :D

karácsonyi kirakat, az egyik cukrászdában

a balerina szobor

itt a háttérben álló hegyet érdemes figyelni

a sínek

a hegy amin lakom

a kis patak, ami ha esik, vagy olvad a hó, már nem is olyan kicsi

és az utolsó kép Dalminak, hogy lássa, használom a szakácskönyvet, amit Tőle kaptam <3

Bises,

Panna

U.i.: Nem felejtettem ám el, hogy lógok még a Marseille-i hétvégével, esetleg lesz egy a karácsonyit megelőző levelem ^^

Joyeux Noël

Joyeux Noël et Joyeuses Fêtes Pour Tout Le Monde!!!!!

(Boldog Karácsonyt, és Kellemes Ünnepeket Mindenkinek)

10

 Cher...

Az ajándék

Múlt hétvégén (múlt hétvége... ez mutatja, mikor kezdtem el a bejegyzést... ez amúgy a dec. 1-2.-ei hétvége) újabb AFS-es összejövetelt tartottunk, most Rians volt a helyszín.

Mi még péntek este indultunk el, az aútó annyira televolt pakolva, hogy hátul a mellettem lévő két ülést előre kellett dönteni, így nyugodtan rádőlhettem a bőröndömre.

Már régen sötét volt, én pedig az ablakon keresztül néztem a tájat, amikor valami fényeset vettem észre. Valami nagy, régi épületnek tűnt, alig vártam, hogy elhaladjunk előtte, és jobban is megnézhessem.

a régi épület este...

Hát legnagyobb döbbenetemre a kocsi lefékezett az épület előtt, és behajtott az udvarra. Mielőtt elértük volna a házat, egy hosszú, két oldalról hatalmas platánfákkal teletűzdelt úton kellett végigmenni.

Bevallom, nem akartam elhinni, hogy tényleg itt lesz a helyszín, mert egy kicsit félelmetesnek tűnt.

És mint a legutóbb, mi voltunk az elsők.

A gyors körbevezetés, és kipakolás után, Pierrot-val elmentem pizzát keresni. Mire visszaértünk, szerencsére már a többiek is (azaz önkéntesek, mindenki más másnap érkezett) megérkeztek.

... és másnap reggel....

A gyors vacsora után, míg ők réuniont tartottak (értekezletet, de szerintem ez a szó szebb... és manapság hamarabb is eszembe jut), én mangát fordítottam :D

Szerencsére éjfélre véget is ért a megbeszélés, és mehettünk aludni...

Szombat reggel, megérkeztek az első leendő kiutazók, akiknek mint később kiderült ez a hétvége volt az előzetes kiválasztás. Mint nekem anno az a délután... ami így kicsit utólag álomszerű. :D

...előtte a platánfa sorral.

De én se voltam egyedül, Lani, és Léo. Velük, meg az egyik kiutazóval, Hugo-val (vagy Ugo, nem tudom pontosan hogy írja, h-val, vagy anélkül) bebarangoltuk a telket, majd befejeztük a díszítést.

Szépen lassan pedig megérkeztek a többiek is, és neki kezdtünk a szokásos AFS-es játékoknak, amiket semély szerint én nagyon szeretek.

Utána jött a közös ebéd, majd mindenkinek a saját AFS-es elfoglaltsága. Mi cserediákok, különösebben semmit sem csináltunk. Csak beszélgettünk arról, kivel mi történt a legutóbbi találkozás óta. Rajzolnunk is kellett, még pedig egy bőröndöt, egy házat, és egy üzletet. Utána dolgokat kellett hozzájuk írni. A bőröndhöz, hogy mit hoztál magaddal, a házhoz, hogy mit hagytál otthon, és a bolthoz, hogy mit szeretnél nyerni ezzel az évvel.

a telek

Egy kicsit féltem, hogy ez a hétvége is olyan lesz, mint az előző, hogy csak angolul fognak beszélni. Az elején még franciául kezdtünk, de nem tudom mikor, át váltottak angolra. Lehet, hogy gonosz leszek, de nem értem, hogy miért jöttek Franciaországba, hogyha angolul akarnak beszélni. Jó, megértem, hogy már tele van az agyuk a franciával, mert a nap 24 órájában azt használjuk, és hogy csak egyetlen egy hétvégét akarnak, amikor nem kell gondolkodniuk a nyelven, de akkor is. Nem, ne hozzák nekem, hogy nekem ott van Timour, akivel tudok magyarul beszélni. Kicsit úgy érzem, hogy se az amerikaiakhoz (tisztelet a kivételnek, Isabelle-nek), se a dán lányhoz nem tudok közel kerülni, mert egyszerűen nem tudok velük beszélgetni. Hogy is tudnék, ha ők nem hajlandók franciául beszélni, én meg nem tudok angolul (ígérem Zsolt, ha haza megyek belehúzok!)? Nem értem őket, mikor látom Zhuoyunt, akivel év elején nem tudtam beszélgetni, mert nem értett semmit (nagyon én se többet), most meg tök jól megértjük egymást. És hiába mondja nekem Coralie, hogy az egyik amerikai lány hatalmasat fejlődött, szinte már mindent megért, ha itt csak angolul beszél? 

az épület mögött

Na mindegy, ezt csak úgy zárójelben jegyeztem meg. :)

Ezt leszámítva, nagyon jó volt a hétvége, mert a leendő kiutazókkal is találkoztunk, nekik ez volt "A Kiválasztás". (Emlékszem nekem novemberben volt, és semmire nem emlékszem belőle. Egy délután alatt csináltam azt végig, amit a többiek egy hétvége alatt,és sajnos nem sok minden maradt meg belőle. :/ )

Jó volt velük beszélketni, főleg hogy összebarátkoztam egy lánnyal, aki majd Svédországba (vagy Finnországba... oh putain, megint összekevertem) fog menni. Sokat nevettünk, és beszélgettünk, bár este felé, a szövegértés funkcióm annyira kikapcsolt, hogy lehet a magyart se értettem volna.

a karácsonyfánk

Egészen éjfélig volt elfoglaltságunk, kisebb szünetekkel, amikor sütit, meg teát tudnunk magunkhoz venni, vagy energizert játszottunk (nekem van például egy nagy kedvencem: körben állunk, nagyon közel egymáshoz, hogy a vállunk összeér, egymásba is kapaszkodunk, és mindenki keresztezi a jobb lábával a másik bal lábát. Majd balra-jobbra, előre-hátra dőlve egy kis dalt éneklünk, végül egy HOPP!-ot kiáltva (értsd: üvöltve), mindenki jobbra ugrik egyet, anélkül, hogy megszakítanánk a kört. Nagyon vicces, mert mindenki torkaszakadtából üvölti a dalt, és figyelni is kell, hogy egyszerre ugorjunk... na meg tuána ugyanabba az irányba kezdeni a dülöngélést... Ha nem..., hát az egy kicsit fájdalmas, de mindenképp vicces.

a terem dísztése (még első nap)

Uhh, az utolsó activité-t érdemes megemlíteni. Cserediákok, és leendő cserediákok egy csoportja együtt bement egy terembe, ahol teljesen sötét volt, csak egy gyertya égett hátul, ami előtt két sötét alak ült, teljesen    letakarva. Bevallom, én igazán megijedtem, egy kicsit félelmetes volt, úgyhogy a mellettem álló lánnyal egymásba is karoltunk.

Végül az egyik alak felállt. Füttyögéssel ültetett le minket, a fiúkat a székre, a lányokat a földre. A lányoknak a cipőjét is levette. A másik alak egy rövid szertartást csinált a fiúkkal. Majd az előző (aki teljesen fehérben volt [a másik feketében] és akiről sejteni lehetett, hogy lány [a másikról meg hogy fiú]) két kis tálat kínált körbe.

Szerencsére hamarosan vége lett. A lány Anne volt, a fiú pedig Martin, és átbeszéltük a történteket. Kiderült, hogy ez az albatroszokhoz kapcsolódik, de sajna azt nem értettem miképpen.

Utána végre mehettünk aludni, ami úgy három órakor sikerült is (a hideg, és a szűnni nem akaró csacsogás, nem nagyon segített, már előre tartottam a hétfőtől).

AFS

Másnap reggeli, az activité-k, és a karácsonyi ebéd után (megint mindenki odatett magáért, ennyi quiche-t még sose láttam egyszerre), következett a Show, amit még előző este készítettünk el. Sajnos arról nincs képem, de nagyon sokat nevettünk, majd utána elfogyasztottuk a desszertet.

Lassan mindenki indult hazafelé, de előtte még kiválasztott egy ajándékot a karácsonyfa elől. Az enyémet Nicolas választotta, remélem tetszett neki.

Utána, akik ottmaradtak (az önkéntesek, meg azok a cserediákok, akik önkéntessel érkeztek és távoztak), elkezdünk rendet rakni.

A rendrakás után pedig még egy réunion következett Coralie-éknak. A maradék cserediák, Morgan, Vinzenzo, Zhuoyun és én, a fiúk azobájába vonultunk, mindenki kiválasztott magának egy ágyat, és aludt egy kicsit.

Már sötét volt, mikor elindultunk, és visszatekintve, a régi épületre, megint olyan kicsit misztikus érzés fogott el (na igen így jár az, aki sok fantasyt olvas :P).

Még néhány kép:

a bejárat

Lani et Léo

Léo és a fenyő

Petit Papa Noel... kezdetű karácsonyi dal, ami énekeltünk a Show után

ez is  telek, vasárnap reggel

a desszertes asztalok

planning

AlFonS = AFS

Martin... aki szombat este a frászt hozta rám... imádom a sapkáját!

Hát ennyi volt ez a hétvége. Arról felesleges írnom, hogy hogy éreztem magam a suliban. Kész élmény volt...

Ígérem, meg próbálom a következő levelet hamarabb hozni, addig legyetek jók.

Bises,

Panna

U.i.: Túléltük a világvégét!!!!